Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Marosvásárhelyen, a román–magyar konfliktusok frontvárosában az 1948-ban államosított, majd a kétnyelvű Unirea Főgimnáziumnak adott épületet korábban sikeresen visszaszerezte a Gyulafehérvári Főegyházmegye a Dorin Florea vezette önkormányzat próbálkozásai ellenére. A 2014–15-ös tanévben újraalapították a magyar nyelvű Római Katolikus Teológiai Líceumot az Unirea magyar osztályainak zöméből, és megkapták a szecessziós épületegyüttes egyik felét – a főépületben maradt az Unirea, immár túlnyomórészt román iskolaként. Utóbbi azonban nem nyugodott bele a helyzetbe, ezért a megyei prefektúra és szélsőséges román szervezetek eljárást indítottak a magyar intézmény ellen, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség pedig a főtanfelügyelő és a líceum igazgatója ellen vizsgálódott, esetenként a diákokat is vegzálva. 2017 augusztusában feloszlatta az iskolát a táblabíróság, az osztályokat pedig átsorolták a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba a tanárok, a diákok, a szülők és a magyar közvélemény óriási felháborodására.
A Magyar Szülők Szövetsége és a romániai magyar politikusok kiállása, valamint az anyaországi politikai nyomás eredményeként megoldás született: a magyar külügy közölte, hogy addig vétózza Románia OECD-tagság iránti kérelmét, amíg Bukarest meg nem oldja az iskolaügyet. A román kormány sebtében összetákolt minisztériumi rendeletével így újraalapították az iskolát II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum néven – ugyanazzal a rendelettel egy ortodox intézményt is létrehoztak Temesvárott –, és a közvélemény megnyugodott. Azonban már egy évre rá ismét megtámadták az újraalapított iskolát, a marosvásárhelyi bíróság alapfokon érvénytelenítette a rendeletet, idén tavasszal pedig a bukaresti legfelsőbb bíróság jogerőre emelte a döntést.
Érthető tehát a magyar közösség aggodalma, sőt félelme, noha új szelek fújnak: a mintegy felerészben román, felerészben magyar városban 2020 óta ismét magyar a polgármester, az RMDSZ pedig része a román kormánynak. A magyar külügy sem késlekedett, első körben közleményben ítélte el az újabb támadást. A 2017–2018-at végigharcoló – s ebből a harcból országossá növő – Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Csíky Csengele lapunknak elmondja: nem politikai megoldást keresnek, hanem a törvény minden apró betűjének megfelelő, megtámadhatatlan megoldást. „Zajlanak a politikai nyilatkozatok, és ez jó, ott van a rengeteg ügyvéd meg jogász, ez is rendben, de amikor odaáll elém a tizennyolc éves fiam, aki végigszenvedte a 2017-es procedúrát, és megkérdezi, mi lesz a gyerekekkel, arra nem nagyon van válasz. Aki most tizenhat éves, az másodszor is megkapja ezt a csomagot” – sorolja kritikáit. Mindenesetre Csíky szerint az osztályközösség nagyon erős, a diákokat megedzette a 2017–2018-as procedúra. Akik végigélték, kamaszok már, az egyház is erős megtartó támasz, amire szükség is lesz a politikusok hangja mellett. Az biztos, hogy valamit nem jól csináltak az elmúlt négy évben, ha nem sikerült végleges megoldást találni az iskola biztonságos működésére. S a legnagyobb gond: ha nem indulhatnak ciklusindító osztályok, vagyis előkészítő, ötödik és kilencedik osztályok, azzal elsorvad az iskola.
Érthető a magyar közösség aggodalma, sőt félelme”